A Szentgyörgy Pince legendája

A legenda szerint Háromszék vármegye főispánja, Potsa József okos ember hírében állt, és nem is véletlenül. Őfelsége, a császár, akit ma kedélyesen csak Ferenc Jóskának emleget a magyar köznyelv, sok titkát bízta rá Potsa uramra, erre a nézeteihez szigorúan ragaszkodó székely nemesemberre.

Ez a történet azonban mégis a főispáni pincéről szól: a vármegyeháza, a mai Bod Péter Megyei Könyvtár épülete hajdanán ugyanis éppen az ő lakhelye volt. Az épület ura nem véletlenül lett császári tanácsadó, mert az esze igencsak a helyén volt. Feleséget is okosan választott: szép asszonyt, aki kedves is volt, és jó hozománnyal érkezett, ami ez esetben szőlőt jelentett, és ha ezt Potsa József pincéjéből nézzük, akkor bort, de nem is akármilyent, hanem jóféle, Küküllő-menti nedűt.

A Potsa család legendáriuma szerint a jó bort jó pincében illik tárolni, ami épp a vármegyeháza alatt kapott helyet. Úgy tartják, olyan korabeli hírességek fordultak meg ott, mint Mikszáth Kálmán és Jókai Mór – utóbbi neves írónkat 1881-ben éppen a vármegyeháza nagytermében avatták Sepsiszentgyörgy díszpolgárává.

Néhanapján, persze maga a főispán is megtisztelte jelenlétével az óriási hordókat. Olykor elidőzött odalent, és aki nem ismerte alaposan, azt gondolhatta volna, hogy már sem a székelyek gondjai, sem a Kaiser főfájása nem érdekli az elöljárót. Hogy valójában mit gondolt, mit nem, azt ma már nehezen tudnánk megválaszolni, annyi azonban bizonyos, hogy a jó bort, mint minden becsületes magyar ember, Potsa uram is nagy becsben tartotta. A világ minden dolgában tökéletességre törekvő háromszéki nemesnél a bor is magas mércének kellett hogy megfeleljen: elvégre a császári udvarban sem akármilyen nedűhöz szokott Potsa kamarás úr.

Így történt, hogy a hajdani borospince kiváló híre messzire szállt a nagyvilágban. Az idő telt, a pince pedig visszakövetelte a jussát: Potsa József pompás háztartásának emléke otthonra lelt az öles falak közt.

A Szentgyörgy Pince étteremben újraéledt a főúri borospince régi fénye, amelynek falai közt hajdanán oly sokan érezték jól magukat. A történelmi boltívek, a meghitt fényű világítás, a figyelmes kiszolgálás és a hagyományos erdélyi konyha finom fogásai egyéni hangulatot teremtenek. Hisszük, hogy a Szentgyörgy Pincében Potsa József is szívesen időzne egy pohár bor és egy kiadós ebéd mellett. Ez az étterem azonban a mának szól, messze földről érkezett hírességek és jókedvű hazai vendégek egyaránt állítják, hogy a mi ételeink megőrizték a letűnt korok lakomáinak ízvilágát.